Sándor Iván életrajza
Sándor Iván 1930. március 11-én született Budapesten. Családjának történetét a 19. század közepéig visszamenően tudja követni, amit meg is ír Tengerikavics című regényében. Apai nagyapja 1845-ben születik Jánoshalmán. A Stern család később Apostagon él, majd Kiskunhalasra költözik. Apja, Béla már itt születik 1894-ben. Nyolc testvér között a legfiatalabb fiú. A nagyapa földműves, majd baromfi-kereskedő. Küzdelmes életet élnek állandó anyagi gondok között. A család nem sokkal a nagyapa 1909-ben bekövetkezett halála után Budapestre költözik. Rövidesen apja lesz a családfenntartó. Nagybátyja, Móricz az első világháborúban katonaként elesik. Neve szerepel a kiskunhalasi hősi halottak főtéren álló emlékművén. (Egyik nagynénje, Berta és leánya, Ágika 1944-ben haláltáborban pusztul el.) Apja utazó, majd tisztviselő. A harmincas években zacskóragasztó-papírfeldolgozó műhelyt létesít, amelyben maga is kétkezi munkásként dolgozik.
Anyai ágon dédapja, Immerglück Károly a 19. század közepétől hordár és tűzoltó a Keleti pályaudvaron. Nagyapja, Immerglück Jónás 1871-ben születik Budapesten.ú
Bécsben tanul kereskedősegédnek. Feleségül veszi Acht Bertát, aki 1874-ben születik Lembergben. Nyolcéves, amikor családja egy véres pogrom elől Magyarországra menekül. Kislányemlékeiről sohasem beszél. A nagyszülőknek három gyermeke születik: Hugó, Rózsa (az anyja) és Aranka. Az anyai nagyszülők a húszas években nőikonfekció-üzletet nyitnak a Rákóczi úton.
Szülei 1924-ben kötnek házasságot. 1925-ben születik meg bátyja, Pál. Az elkövetkezendő zaklatott harmincas évek gyermekemlékeit a két testvér boldog időkként őrzi a családi otthon melege, a Kolumbusz utcai otthon kertélményének hatásaira.
A négy elemit a Hermina úti községi iskolában végzi. Negyedikes tanára tagja a Nyilas Pártnak. Az első zsidótörvények idején zaklatások érik. Szülei jobbnak látják, ha tanulmányait a Pesti Izraelita Hitközség gimnáziumában folytatja. Tanárai között iskolai tanításra kényszerült kiváló tudósok vannak. Az iskola liberális szellemisége következtében semmilyen hátrány nem éri azért, hogy sem ő, sem családja nem vallásosak. 1943-ban megnyeri magyartanára, Komlós Aladár, a Nyugat-nemzedékhez tartozó irodalomtörténész, kritikus által hirdetett novellapályázatot.
1944 nyarán a német megszállás, a sárga csillag viselésére kötelezettség után szüleivel csillagos házba költöznek. Otthonukat a német katonai parancsnokság irodának rendezi be. Bátyja a bustyházai repülőtéren munkaszolgálatos. Teherhordó és védelmi sáncásó feladatot végez. Őt november 15-én apjával és anyjával, többezredmagukkal az óbudai téglagyárba hajtják. Szülei a Hegyeshalomig vezető halálmenetbe kerülnek. Ő, mint tizenhat éven aluli, a svájci alkonzul, Carl Lutz közbenjárásával gyermektársaival együtt a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá kerül. Gyermekotthonokban, pincékben bujkál.
Szüleit anyja a Vöröskereszt-mentőakcióiban részt vevő nagynénje ismeri fel egy hegyeshalmi pajtában. Eléri, hogy mentőautóval a budapesti Weiss Alice Kórházba (ma Szabolcs Utcai Kórház) szállítsák őket többedmagukkal. Később itt találkozik velük. Az ostrom utolsó heteit mindhárman a Pannónia utca 36. alatti svájci védett házban töltik. Többször sorakoztatják őket, de Carl Lutz közbenjárására a ház lakói elkerülik a Duna-partra hurcolást. 1945. január 15-én szabadulnak. Néhány nappal később tudja meg, hogy anyai nagyanyja a budapesti gettóban halt meg. Bátyja munkaszolgálatos századát gyalogmenetben indítják Kárpátaljáról Németországba. Miskolcnál megszökik, bujkál, később S. Sándor Pál, majd Sándor Pál néven gazdaságtörténész. Kutatási területe főképpen a 19. századi agrárkérdés.
1945 tavaszán kerül a zuglói Madiszba. "Egy osztálytársam azt mondta, nagyon klassz lányok vannak ott, elmentünk." Megismerkedik a nála csak néhány évvel idősebb, az antifasiszta ellenállásban részt vevő lányokkal és fiúkkal. 1947-ben a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége kerületi titkára. 1948-ban érettségizik. Meghívják a Diákszövetség budapesti vezetőségébe. 1949-ben az országos vezetőség munkatársa. A Rajk-per után a Diákszövetség több vezetőjével együtt őt is bizalmatlanság veszi körül, "politikailag megbízhatatlannak" nyilvánítják, eltávolítják. Munkanélküli. Holmiját zálogba teszi, így próbálja magát fenntartani. Lapoknál próbálkozik írásaival, de a megbízhatatlanságáról szóló káderjelentésekre hivatkozva nem közlik. 1950 októberében korosztályával tényleges katonai szolgálatra vonul be a nagykanizsai Pf. 2222 légvédelmi tüzérosztályhoz. 1951 nyarán Dráva melletti határszolgálatra rendelik az egységet. A Tito-ellenes hisztéria csúcspontján harctéri szolgálati körülmények között élnek.
1952 februárjában – mint évekkel később megtudja –, azok feljelentésére, akik korábban megbízhatatlannak minősítették, letartóztatják. A budapesti Gergely utcai fegyenc-barakktáborba kerül. Később az ugyanott létesített munkaszolgálatos barakkba helyezik át. 1953-ban, Sztálin halála után, rehabilitálják. Katonaidejének utolsó hónapjaira tényleges egységhez helyezik vissza ezredkönyvtárosként.
Munkaszolgálatosként is ír. Riportjai, tárcái később megjelenhetnek a Néphadsereg című lapban. Tagja, majd vezetőségi tagja az Írószövetség Fiatal Írók Munkaközösségének. 1954 áprilisától állást kap. A Budapesti Műszaki Egyetem Jövő Mérnöke című lapjának szerkesztője. Novellája jelenik meg az Irodalmi Újságban, majd az Új Hangban.
1955 júniusában házasságot köt. Felesége Sebők E. Zsuzsa gépíró, majd könyvelő, később korróziós vegyészmérnök. Részt vesz a Petőfi Kör munkájában, az Írószövetség programjain. 1956. szeptember 22-én lányuk születik: Judit. Október 22-én hivatalos újságban az országban először a késő esti órákban kinyomtattatja a Jövő Mérnökében az ifjúság forradalmi pontjait. 23-án részt vesz az egyetemi gyűlésen, a Bem térre vezető felvonuláson. November 4-ig a Műegyetemen és az Írószövetségben dolgozik. Az Írószövetség megbízásából ott van a Deák téri főkapitányságon Kopátsi Sándor közelében, hogy állásfoglalások, kiáltványok megfogalmazásában segítsen. Barátaival lapalapítási szándékkal a Parlamentben jár. Találkozik Losonczy Gézával és Vásárhelyi Miklóssal. Tapasztalatait, élményeit majd esszékben, regényben dolgozza fel (Az Idő oszlopai, Semmi nem múlik el, csak a történelem, Drága Liv).
November közepén ideggyulladást kap, a betegség végigkíséri egész életében. Hónapokig fekszik. A család felesége minimális fizetéséből él. 1957 áprilisában az alakuló Film, Színház, Muzsikához hívják. A feltétel az, hogy lépjen be az MSZMP-be. Ezt visszautasítja. Barátai ennek ellenére elérik, hogy a laphoz kerülhessen. Később politikai indokkal többször el akarják távolítani. "Voltak ott rendes emberek, akikben ugyan megbízott a rendszer, de nem voltak hajlandók tőrt döfni az ember hátába" – mondja később.
Rövidesen az egyik legmérvadóbb színházi és filmkritikus. Renitens írásaival közfigyelmet kelt. A kulturális irányító szervek többször figyelmeztetésben részesítik miatta a lapot. Beszámol az ellenzéki varsói pinceszínházakról, az itthon nem engedélyezett nyugati drámák előadásairól. Elsőnek ír Magyarországon Bulgakovról. Mészöly Miklós két előadás után betiltott Ablakmosójáról elismerő kritikában számol be. Jancsó Miklós Szegénylegényekjéről, miközben a többi lap várakozó álláspontra helyezkedik, mint a magyar művészet nagy eseményéről ír.
1961-ben a Pécsi Nemzeti Színház bemutatja Az R.34-es repülőjárat című láger-drámáját. Még négy színművét játsszák. A legszebb emlékeket a Tiszaeszlár előadásáról őrzi (Miskolci Nemzeti Színház, 1967, rendező Lendvay Ferenc), de drámáit, akárcsak korábbi novelláit, pályakezdő munkáknak tekinti. A Nemzeti Színház 1965-ben az Ódry Színpadon tervezi A negyedik tanú bemutatását. Az olvasópróba előtt állítják le az előkészületeket. Kisregényt ír a színdarabból, átadja a Magvető Kiadónak. Visszautasítják. A Szépirodalmi Könyvkiadóból Illés Endre üzeni, írjon hozzá egy másik kisregényt, vagy írjon egy regényt, szerződést is küld. Megírja első regényét, a Hullámokat, 1967-ben megjelenik. Különösebb kritikai visszhang nélkül követi a Földközelben (1969) és az M. L. esetei (1972).
1963-ban kap nyugati útlevelet. Először Olaszországban, Franciaországban jár. Elkíséri a hatvanas évek nagy kísérletező színházát, az Egyetemi Színpadot a nancy-i fesztiválra, majd Párizsba. (Élményei visszatérnek a Drága Livben.) Hat félév után abbahagyja a pesti bölcsészkar levelező tagozatán elkezdett tanulmányokat. 1973-ban felkérést kap, hogy írjon Eötvös Károlyról. Elutazik Tiszaeszlárra, az 1883-as vérvádper színhelyére. Megírja A vizsgálat iratai – Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről című könyvét. Az 1976-os megjelenés után további öt kiadásban jelenik meg.
Első érvényes regényének A futárt (1976) tekinti. Az akkor, évtizedek után a publikálásba visszatérő Lengyel Balázs köszönti a könyvet. A hetvenes évek közepén Szigligeten barátságot kötnek Kertész Imrével. Szigligeten indul néhány évvel később barátsága Balassa Péterrel is. Egyre terhesebbnek érzi a szerkesztői munkát. Mégis elvállalja 1975 végén a főszerkesztő-helyettességet. Úgy gondolja, sokat tud tenni a lap szakmai színvonalának emeléséért, a fiatalabb, feltörekvő, de nagy nyomás alatt álló színházi és filmrendező gárda támogatásáért. 1990-es megszűnéséig szellemileg ő irányítja a lapot. Ritkán lépik át a rendszer által megszabott politikai határokat, de nem érvényesítik a kultúrpolitikai irányelveket, önálló ízlésrendszert fejeznek ki. Emiatt rendszeresek az ütközések a pártirányítással. Tehetséges, radikális szemléletű fiatalokkal (Budai Katalin, Bérczes László, Váncsa István) frissíti fel a szerkesztőséget. Publikál a lapban Örkény István, Mándy Iván, alkalomszerűen Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs. Megszólal korábban Kassák Lajos, később Weöres Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, a nyolcvanas években többek között Balassa Péter, Csoóri Sándor. Aczél György folyamatosan próbálja elérni, hogy a lap az ő befolyása alá kerüljön. Ellenlapként megszervezteti az Új Tükört. Ugyanezt a célt szolgálja a Berecz János érdekcsoportjához tartozó, később induló Képes 7. A nyolcvanas évek második felében napirendre kerül a Film, Színház, Muzsika beolvasztása az Új Tükörbe. Sikerül megakadályoznia.
Írói munkanyugalmát segíti, hogy 1976-ban Nemesgulácson, a Badacsony Tapolcai-medencére néző lejtőjén öregházat vásárolnak. Az elhanyagolt házat, kertet, szőlőt kétkezi munkával tartják rendben Zsuzsával. Megtanul bánni a szőlővel, megtanulja a pincemunkát, a fejtést, a borkezelést maga végzi.
1983-ban megjelenik a Ködlovas. A tizenötezer példány gyorsan elfogy, a kritika is kedvezően fogadja. 1985-ben József Attila-díjat kap. 1986-ban három esszékötete jelenik meg (Quo vadis, Thalia?, Az idő füstjele, A Németh László-pör). Esszé kategóriában megkapja az Év Könyve díjat. Ebben az évben kerül másodszor kiosztásra a díj, külön elégtételnek érzi, hogy az előző évben kategóriadíjas Nemes Nagy Ágnest követően kapja meg az elismerést olyan írók társaságában, mint az 1986-os prózaírói díj kitüntetettje, Nádas Péter és a két költő díjazott, Bertók László és Orbán Ottó.
Már első Németh László-könyvét (Németh László üdvtana, 1981) is vitával fogadták. Az éles polémia a 86-os díjazott kötet után robban ki, hónapokig tart – elsősorban a Népszabadságban, a Pándi Pál szerkesztette Kritikában és a Bata Imre szerkesztésében megjelenő Élet és Irodalomban. A két könyvben az a szándék vezeti, hogy az apologétáktól is, az anatémát kiáltóktól is elhatárolódva új szempontokat keressen a Németh-életműhöz való közelítésben. Úgy gondolja, hogy az ilyen nézőpont és értelmezés az egész század történelmi, gondolkodástörténeti, irodalmi antinómiáiba is betekintést nyújthat. Megközelítése egyik szélsőség törekvéseivel sem találkozhat. Az anatémát kiáltók közül legélesebben Ungvári Tamás támadja az Élet és Irodalomban. Az apologéták közül leginkább Tüskés Tibor bírálja a Kortársban. Mérvadó irodalomtudósok, kritikusok, írók állnak mellé. Vekerdi László már korábban azt írta, hogy Sándor Iván még élesebben bírálja a Kisebbségbent, mint Babits. Fodor András magánlevélben határolja el magát a különben barátjának tekintett Tüskés Tibor kritikájától.
Ezekben az években kerül baráti kapcsolatba Füzi Lászlóval, majd Olasz Sándorral. Jól érzi magát írói különútjának magányában, miközben évek óta Örkényhez, Mándyhoz, Nemes Nagy Ágneshez, Lengyel Balázshoz fűzik szálak. Balassa Péter 1981-ben kritikában üdvözli első gyűjteményes esszékötetét, az Utunk szabályai éjszakát. Kapcsolata Balassával annak haláláig barátian szoros. Poszler Györggyel a nyolcvanas évek közepén ismerkednek meg. Gyorsan igen mély alkotói-baráti szálak szövődnek közöttük. A meghitt kötődést azóta is őrzik.
Első törzsfolyóirata a Jelenkor. Szederkényi Ervin 1981-ben jelenteti meg a Németh László regényeiről írt esszéjét. Rendszeres a kapcsolatuk. Szederkényi telefonjai, levelei igen ösztönzők a számára. Amikor a Napló a másvilágból című esszéjét Hermann István a Népszabadságban megtámadja, a főszerkesztő így nyugtatja: ne törődj vele, ez a dolga, én meg majd írok egy újabb igazoló jelentést. Szederkényi készíti elő közlésre a Leperegnek a nyolcvanas évek című, később könyv alakban is megjelenő esszésorozatát. Halála után Csordás Gábor jelenteti meg folytatásokban. Csordással, majd Csuhai Istvánnal és a mai szerkesztőkkel, Ágoston Zoltánnal és Nagy Boglárkával folytatódik a Jelenkorral kialakult szoros kapcsolat.
Bibó István munkáival, még mint zárolt anyagokkal, a hetvenes évek elejétől ismerkedik meg. Gondolatait folyamatosan bedolgozza esszéibe. 1986-ban megírja A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka című hosszú esszéjét. A Leperegnek a nyolcvanas évekkel egy kötetben jelenik meg 1988-ban. Az elkövetkező két évtizedben is folyamatosan ír Bibóról, 2005-ben tagja a Bibó István Köztéri Szobor Bizottságnak. 1986-ban részt vesz és felszólal a másként gondolkodók március 15-i rendezvényén a Petőfi Csarnokban. Meghívásra előadást tart Bibóról az ellenzéki Rakpart Klubban. 1987-ben megjelenik a Századvégi történet. Újabb Év Könyve díjra jelölik, ezúttal regény kategóriában, de mivel előző évben már megkapta a díjat, nem jöhet számításba.
1987-től az Írószövetség prózai szakosztályának elnöke. Később a Választmány, 1990-től az Elnökség tagja. Göncz Árpád, akkori írószövetségi elnök köztársasági elnökké választását követő féléves interregnumban harmadmagával a szövetség társelnöke. 1988-ban felkérik a Debreceni Irodalmi Napok főreferátumának megtartására. A korreferensek között van Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, Balassa Péter. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára ezt az alkalmat használja fel arra, hogy a testület nevében önkritikát gyakoroljon az 1986-os írószövetségi közgyűlésen az írók ellen indított támadásért.
1990-ben, hatvanévesen nyugdíjba megy, hogy írói munkájának élhessen. Megkísérli, de már nem tudja megakadályozni, hogy az Antall-kabinet által kinevezett kormánybiztos megszüntesse a Film, Színház, Muzsikát. 1989-től három éven át a Forrásban havonta publikálja a rendszerváltást kísérő naplóját (kötetben: 1991–1992–1993). Ez időben lesz szoros a barátsága Vekerdi Lászlóval és Ilia Mihállyal.
1990 áprilisában unokája születik, Nagy András. Ugyanezen a nyáron előadókörúton vesz részt az Egyesült Államokban és Kanadában. 1991 januárjában a Jelenkor Mészöly Miklós 70. születésnapját köszöntő száma közli Csoóri Sándor Nappali holdjáról írt esszéjét. Csordás Gábor folytatásokban hozza az Arabeszk című regényét, kötetben 1991-ben jelenik meg. A Jelenkor Kiadó 1993-ban adja ki a nagy visszhangot keltő Bánk bán-könyvet Vég semmiség címmel. 1993-ban Balassa Péterrel, Nádas Péterrel, Parti Nagy Lajossal négyen fogalmazzák meg a bölcsészkar Szerb utcai klubjában felolvasott, a sajtószabadságért írt Nyilatkozatot a rádióból Csúcs László akkori elnök által eltávolított újságírók védelmében. 1992-től két cikluson át a Németh László Társaság elnöke. Célja egy, a szellemi élet, az irodalom értékeit védő, a 19. századiakhoz hasonló, független társaság megszervezése. Ilyen szellemben szervez programokat, két alkalommal A századvég szellemi körképe konferenciát. Ezeken a legjobb tudósok, írók tartanak előadásokat, a másodikon külföldiek is. Az 1994-es program anyaga megjelenik kötetben a Jelenkor Kiadónál. Amikor úgy érzi, hogy nem tudja megvédeni a társaságot a szélsőséges nézetek megjelenésétől, második elnöki ciklusa lejárta előtt visszavonul.
1992-ben a Műszaki Egyetemen, ahol egykor a Jövő Mérnöke szerkesztője volt, kitüntetik az 1956-os Emlékéremmel. 1994-ben a Parlamentben Göncz Árpád köztársasági elnök és a díj alapítója, Arnold Pritzker adja át az alapítványról elnevezett Getz Corporation életműdíjat. 1996-ban megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd a Nagy Imre-emlékplakettet. 1997-ben Tiszatáj-díjas, Budapest-Zugló díszpolgára.
1995-ben megjelenik az Átváltozások kertje, 1996-ban a Tengerikavics (regény kategóriában Év Könyve díjas), 1998-ban A szefforiszi ösvény. Külön útjához tartja magát, de baráti köre bővül. A már említettek mellett a hozzá legközelebb állók: Földényi F. László, Györe Balázs, Márton László, Németh Gábor, Pályi András, a fiatalabbak közül a fiatalon elhunyt Simon Balázs, valamint Bazsányi Sándor, Bombitz Attila, Borbély Szilárd, Szegő János, Térey János és Vári György.
A kilencvenes évek közepétől esszésorozatba kezd az ezredforduló regénypoétikáiról. Megjelenik a Rocinante nyomában (1999), A regény jövője (2001), a regény és történelem kapcsolatával foglalkozó A másik arc (2001) és újabb esszégyűjteménye, a Séta holdfényben (2004). Még 1994-ben megjelenik a Századvégi történet második kiadása, a következő években a Bánk bán-könyv és a tiszaeszlári perről szóló kötet újabb kiadása.
1993-tól a Füst Milán-díj prózakuratóriumának elnöke. 2000-ben Márai Sándor-díjas, 2001-ben Pro Literatura díjas, 2003-ban elnyeri a pályára ösztönző gimnáziumi magyartanáráról elnevezett Komlós Aladár-díjat. Esszéírói törekvéseiről írja: "Az élet, a művek, az ember kapcsolatát kereső »nyugatos« esszét és a hermeneutika mestereitől tanult értelmezői törekvéseket kívánom egymáson átlényegíteni. Ezért is nem tekintem az esszét (a közhely szerinti) kísérletnek. Inkább eretnek műfajnak tartom."
Hetvenedik születésnapján a Bárka Színházban köszönti Bak Imre, Bérczes László, Bombitz Attila, Jancsó Miklós, Poszler György, Törőcsik Mari. Az Írószövetség – munkájában már jó ideje nem vesz részt – nevében Pomogáts Béla akkori elnök köszönti. Volt gimnáziumi osztálytársai, volt katonatársai is jelen vannak. 2001-től regényeit a Kalligram Kiadó, esszéit a Tiszatáj Kiadó adja ki. 2002-ben megjelenik a Drága Liv, még ugyanabban az évben a második kiadás is. 2003-ban Kertész Imre és a köztársasági elnök felkérésére köszöntőt mond, amikor a Nobel-díjas író átveszi a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét a Sándor-palotában. 2004-ben megszünteti tagságát az Írószövetségben. Már korábban alapító tagja a Szépírók Társaságának.
2005-ben kiadják beszélgetéseit (Mikoriak a golyónyomok?) és a munkáiról megjelent tanulmányok, kritikák (Századvégi történetek) gyűjteményét. Hetvenötödik születésnapján a Forrás különszámmal köszönti, írások jelennek meg a Jelenkorban, Tiszatájban, Élet és Irodalomban. Március 15-én Kossuth-díjat kap. 2006-ban megjelenik a Követés. A Deutscher Taschenbuch Verlag (München) adja ki németül a Drága Livet. Meghívják az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulójának németországi programjára Frankfurtba, Suttgartba, Berlinbe és Münchenbe. A budapesti évforduló alkalmával a Műegyetemen megjelenik az ötven éve szerkesztett Jövő Mérnöke reprint kiadása.
2007-ben kiadják a Követés munkanaplóját, a Daniellával a vonaton című esszésorozatot. Estek, beszélgetések, könyvbemutatók Budapesten és vidéken. Megjelenik Olasz Sándor monográfiája a Sorskert.
2008: Demény Pál emlékplakett. Felolvasó-program Térey Jánossal a Nyitott Műhelyben. 2009-ben megjelenik új esszékötete: A várható ismeretlen. Barátaival Bak Imrével és Gyáni Gáborral közös esten mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Deuscher Taschenbuch Verlag számára elkészül a Követés német fordítása.
Megjelenik a német nyelvű Követés /Spurensuche/.Előadó-körút: Frankfurt, München, Regensburg, Berlin,Bécs. Itthon megjelenik regénye, Az Argoliszi öböl. Bemutató programok Budapesten, Pécsett.
2010-ben a Tiszatáj Kiadó hozza a Féner Tamás fotóival illusztrált Hamlet visszanéz /Gábor Miklós arcai,szerepei/című esszékötetet.A kolozsvári Koinónia jelenteti meg az 1976-os A futár új kiadását. Díszvendég ebből az alkalomból a Marosvásárhelyi Ünnepi Könyprogramon. A stuttgarti Literaturhaus meghívására részt vesz az Ez a háború című programsorozaton.Estjének témája a Spurensuche kapcsán, a Második Világháború.
2011-ben a Kalligram Kiadó adja ki szerkesztésében és Előszavával a Mi a magyar most? című esszékötetet.2012-ben megjelenik az Első Világháborúban játszódó Az éjszaka mélyén 1914 című regénye.Párizsban Georges Kassai fordításában adja közre a L'Harmattan Kiadó a Követést.
